12.
IVĀN
– Mi a fene történt magával? – kérdezem Kornéliát, miközben a lány lehajol összeszedni a szilánkosra tört pohár darabjait.
Az anyám által bérelt szervezőcég egyik pincére azonnal oda is ugrik mellénk, és kissé erőszakosan, de eltolja a lány kezét az éles üvegektől.
Csalódottan bámulja a padlót, mintha a világ legrosszabb dolga történt volna. Egy kibaszott pohár volt, ezért nem kellene így kiakadnia.
Sokan odajönnek hozzám köszönni, mindenki kíváncsian méregeti Kornéliát, aki úgy feszeng mellettem, mintha tévedésből keveredett volna ide. Ilyenkor azzal a rémült őzikéhez hasonlító tekintetével egy naiv és ártatlan lány látszatát kelti, ami, ha jobban belegondolok, igazán aranyos.
Aranyos?
Komolyan, azt a szót használtam, hogy aranyos?
Még ha csak ennyi lenne, de az elmúlt eg
