Igaz, a diplomámmal semmire sem mentem, de azért nagyon rosszulesett a közösségi oldalakat pörgetve látnom, hogy a legtöbb csoporttársam megosztotta a szülei bejegyzését, miszerint mennyire büszkék a gyerekükre.
– Honnan tudta, hogy ez az én szobám?
Rémülten ugrok egyet.
Felesleges megfordulnom, ezer közül felismerem Iván rideg hangját.
– A belépni tilos tábla elég árulkodó volt – mondom zavartan.
– Minden rendben? – lép közelebb.
Iván előtt már meg sem próbálkozom a hazugsággal, úgysem hinne nekem.
– Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam. A családom nem éppen… – kezd bele a szabadkozásba, de közbevágok.
– Megbirkózom vele – vágom rá gyorsan, mielőtt tovább folytatná a magyarázkodást.
Nem akarok vele lelkizni, éppen elég kellemetlen ez az egész számomra. És amúgy sem hiszem, hogy
