– Ez milyen romantikus – lelkendezik.
Hogy micsoda?
A bizakodó belső énem, aki biztos volt benne, ezzel meg tudja értetni a nővel, én és a fia két különböző világba tartozunk, most értetlenül tárja szét a kezét.
Mi a franc?
Látom Erikán, millió meg egy kérdés izgatja. A székén előredőlve könyökét az asztal lapjára helyezi, és bazsalyog rám.
Hol van már Iván?
– Milyen főnök a fiam? – takarja el a száját titokzatosan.
Gondolkodás nélkül vágom rá:
– Borzalmas… – ijedten kapok a számhoz. – Mármint elég zsarnokoskodó – javítom ki magam, csalódottan engedem le a vállamat, mivel rá kell jönnöm, második próbálkozásra se sikerült enyhébb jelzőt találnom Ivánra.
Erika harsányan felnevet. Ez így nagyon nem lesz jó, muszáj lényegre törően fogalmaznom, ha nem akarom, hogy Iván további kínos va
