Megvonom a vállamat. Nem igazán tudtam, mit is kellene bepakolnom, így a lányok segítettek kiválasztani néhány nyári ruhát. Csak a legszükségesebb dolgokat tettem a bőröndbe. Senkinek nem akarok tetszeni, ezt az egész utazást úgy fogom fel, mint egy munkát.
Iván a csomagtartóba teszi a koffert.
Amikor mind a ketten beülünk a kellemesen hűvös autóba, a táskámból előveszem az előre becsomagolt szendvicset és Iván felé nyújtom.
– Tessék, éhen ne halj.
Furcsán néz a kezemben tartott zacskóra, majd nagyot sóhajtva megszólal.
– Angyalka, nem akarom, hogy ebben az egy hétben úgy kezelj, mint a főnöködet.
– A főnököm vagy – mondom egyszerűen, miközben Iván gázt ad.
– Ezt most felejtsük el. Nem kötelességed szendvicset csinálnod vagy kávét hoznod.
Bólintok, viszont magamban elhatározom, ige
