– Hol vagyunk? – kérdezi körülnézve, miközben leül mellém a padra.
– Split előtt. Gondoltam, hagylak még egy kicsit aludni – húzom át fejemen a pulóvert.
Ha Iván nem ülne közvetlenül mellettem, belefúrnám az orromat a parfümjétől illatozó pulcsijába. De mivel nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni előtte, visszafogom magam.
Iván a kávéját két kezében tartva, gondolataiba merülve csendben ül.
– Még sosem jártam a tengernél – vallom be neki őszintén.
– És hogy tetszik?
– Gyönyörű – intek a fejemmel a táj felé.
Iván rám irányítja a tekintetét, hosszú másodpercig tanulmányoz, majd beleiszik a kávéjába.
– Valóban az.
Most rólam beszél? Nem, semmiképp.
Azonban mégis érzem, hogy elpirulok, amire Iván arcán mintha halvány elégedettség futna át. Megköszörülöm a torkomat, és véget vetve
