Léna
Amikor először láttam Milánt ott, a suli utcájában, egy sarokkal odébb, nem tudtam mire vélni a dolgot.
De mindegy, vagy nem is annyira mindegy. Nem tudom. Nem akartam semmit sem elmondani, összekeverni, nem akartam megbeszélni, átbeszélni. Nem akartam semmi mást, csak a barátnőimmel, Eszterrel és Hannával ugrálni a stégről a Balatonba, és este a sötétben, nyitott teraszajtónál sugdolózni és halkan röhögcsélni mindenen. De Hanna még kint volt Franciaországban, és csak Eszter maradt. Nem mintha Eszter ne lenne a legeslegjobb barátnőm, vele még sosem vesztem össze, nem úgy, mint Hannával.
Na oké, vissza a jelenbe. Itt állok egy hotel halljában, és ahhoz képest, hogy ötcsillagos, már percek óta várok, hogy kapjunk már egy szobakártyát, vagy mi lesz. Közben Hannával csetelek.
Becsekko
