Ádám
Nizza nagyon különbözik attól, ahogyan elképzelte. Ő nem egy utazós típus; megtehetné, hogy időnként ellátogasson egy-egy városba, mint ahogy most eljött ide, de ha nem rendel és nem a kutatásait végzi, akkor hokizik, most már hobbiból. Szívesen ül otthon is, nincs az a kényszer benne, hogy bejárja mindazokat a helyeket, amelyekről olvasott. Az anyjáékban van, ők képtelenek a seggükön ülni, Ádám is sokat ment velük gyerekkorában. Aztán legfeljebb a kongresszusokra utazott. Nizzában még sosem járt, de egy nagyon elegáns, kék, idősödő, kimért öregúrnak képzelte el.
Ehhez képest laza, színes, fiatal és közvetlen ez a város, már az első pillanattól kezdve. Ez feldobja, ugyanakkor megnehezíti a helyzetét. Most neki is másképp kell majd viselkednie.
A tengerparti sétányon egy kék padon ü
