Ádám
– Rendben. Tehát senki sem tapasztalja magán a poszttraumás stressz szindróma felsorolt tüneteit, és nincsenek elakadásaitok, amit a történtekhez kapcsolnátok – foglalja össze az imént elhangzottakat. Mindannyian közölték, hogy a lehető legjobb mederben halad az életük, túllendültek a dolgon, és már álmaikban sem kísértenek a hat évvel ezelőtti események. – Megkérdezhetem, hogy ezek szerint mindannyian készen álltok-e arra, hogy ellátogassunk ma a helyszínre, de előtte felidézzük, mi történt?
– Én nem mondom, hogy nem okozott törést – túr bele a hajába Anita. Csavargatja a hajszálak végét, és a térdét nézegeti. – De a változás, amit meghozott, vagy a döntés, amit meghoztam, már érett előtte is. Én… – tárja szét a kezét, és lassan végignéz rajtuk – törés nélkül el tudtam jönni a tévé
