Ádám
Nem jött el mindenki. Ahogy számított is rá. Megkapta a listát, és most összesen hárman vannak ott, pedig öten biztosra ígérték. A hétből.
Mindegy, annyival dolgozik, ahányan megérkeztek.
Színes babzsákfoteleken ülnek, tulajdonképpen elég hülyeség volt ezt kitalálnia, de oldani akarta a hangulatot.
Ketten a telefonjukat babrálják, a harmadiknak pedig a cipőfűzőjével akad gondja. Ádám megköszörüli a torkát.
– Jó reggelt mindenkinek. Pál Ádám vagyok, pszichiáter, a poszttraumás stressz szindróma az egyik szakterületem, és azért jöttem ide, hogy a mai és a holnapi napot együtt töltsem önökkel, veletek, ahogy jólesik – mondja, és megpróbálja felmérni, vajon mi sül majd ki ebből. Majd holnap kiderül, gondolja. Folytatja: – Tudom, hogy önök azt gondolják, vagy azt gondoljátok, hogy ti
