Blanche
Lehunyja a szemét, és mire kinyitja, már ül is mellette valaki. Egy kislány. Gondtalan, és rámosolyog.
Semmi kedve visszamosolyogni. Semmi kedve embereket látni.
Pittyen a telefonja, Pierre írt. A megállóban várja.
– Minden rendben? – kérdezi mellette a lány. Tizenéves lehet, inkább kisiskolás még, mint gimnazista, napozásillata van, meg hajbalzsamillata, ami a sötét lófarokból árad. Szép vastag a szája, sötétbarna a szeme, egészen feketék a szempillái. Hosszú combja napbarnított, és van az egész lányban valami elemi kíváncsiság, amit Blanche igazán díjazna, ha nem éppen a saját halálára készülne.
– Ühüm – suttogja, és újra lehunyja a szemét. Álmában a Parfümakadémián van, ugyanott, ahol ébren. Beugrik neki a kérdés: vajon hányan vannak olyanok a világban, akik pontosan ott sz
