A rémálmok múzsája - Muse of Nightmares

2. Újabb és újabb szörnyűségek

2.

ÚJABB ÉS ÚJABB SZÖRNYŰSÉGEK

Szárája hatéves kora óta rémálmok között élt. Négyezer éjszakán át barangolt Könny lakóinak álomvilágaiban, ahol a legkülönfélébb szörnyűségeket figyelte és alkotta meg. Hiszen ő volt a Rémálmok Múzsája. Száz lepkényi őrszeme éjjelente rátelepedett a város minden lakójának homlokára. Egyetlenegy férfi, nő vagy gyermek sem rejtőzhetett el előle. Megismerte a titkaikat és gyötrelmeiket, gyászukat és félelmüket, és azt hitte… azt gondolta… hogy már ismer minden szörnyűséget, és ezek után többé semmi sem lepheti meg.

Ám ez még azelőtt volt, hogy a citadella kertjének virágai között térdelt, a saját holttestének hamvasztására készülve.

Szegény, megtört porhüvelye! A fehér szirmok, melyek között hevert, kiemelték színei szépségét és gazdagságát: kék bőr, rózsaszín selyem, fahéjszínű haj, vörös vér.

Tizenhét éven át ez volt ő. Ez a láb rótta a végtelen köröket a citadella folyosóin. Ez a száj húzódott mosolyra, ez sikoltott némán lepkéket az égre, ez kortyolgatta az esővizet díszes ezüstkelyhekből. Minden, ami Szárája volt, az előtte heverő hús-vér testben létezett. Legalábbis mindaz, ami egykor volt. A lány lelke immáron végleg kiszakadt belőle. A halál könyörtelenül, visszavonhatatlanul kitépte onnan, és ez a test most már nem volt több, mint… Mint micsoda? Egy élettelen dolog. Véget ért életének roncsa. Amit épp most készültek elégetni.

Bőven vártak még rá újabb és újabb szörnyűségek. Szárája most már nagyon is tisztában volt ezzel.