Nyolcadik fejezetHomlokom ráncolva engedtem, hogy Julianne fejemre igazítsa a gesztenyebarna föveget a bizonyítványosztó ünnepségre. Szögletes, ormótlan darab volt – cseppet sem tett büszkévé.
– Kinek az ötlete volt, hogy ilyen bugyuta izét viseljünk, amikor okosnak kellene látszanunk? – kérdeztem.
Julianne felkuncogott a szavaimra.
Sam karba tett kézzel támaszkodott az ajtófélfának.
– Szerintem igenis gyönyörű vagy így, és hihetetlenül okosnak is látszol.
– Kösz – fogadtam a bókot halvány félmosollyal.
– Csak az lep meg, hogyan fér el ennyi ész ilyen kis fövegben – tette hozzá, és feltolta az orrnyergén kerek, teknőckeretes szemüvegét.
Julianne kurtán felkacagott, aztán száját összepréselve folytatta a hajam feltűzését.
– Hú, de vicces – mondtam, és megpróbáltam nem nevetni.
– Ké
