Tizedik fejezetAndrew, Brendan és Brady tette? – kérdezte Frankie. – Aljas kis csirkefogók! – Fejét csóválva bámult ki az ablakon. – Amint látom, Brady nem elégedett meg a bállal – ingatta tovább a fejét, s akkora erővel támaszkodott a pultra, hogy belefehéredtek az ujjpercei. – Ripityára kell csépelnünk a méhét, és homokkal megtöltenünk a vagináját.
– Ez több mint lehetetlen, Frankie, mivel Brady fiú – röhögtem fel.
– Csakhogy nem lesz az, ha egyszer én kezelésbe veszem – acsargott.
– Hagyd békén, légyszi!
– Egyelőre. De jöjjön egyszer is az ablakomhoz! Tőlem aztán nem kap kunkort a fagyija tetejére! Azt lesheti ez a kis geci!
– Gondolom, máris szánja-bánja a bűneit – jegyeztem meg fapofával.
– És mit tervez Weston ezek után? – fordult hozzám.
– Semmit. Én legalábbis erre kértem.
