– Ezzel majd akkor foglalkozunk, ha ott leszünk. Azt akarom mondani, hogy Cobbe nem juthat el hozzájuk, akárhol lesznek is. Te hiszel a sorsban, nem igaz? Nos, én most kezdek hinni benne. Itt van egy sikló tele jó, okos rendőrökkel. Basszanak meg, ha ez nem a sors.
– Hálás vagyok nekik – fújt egy nagyot Roarke.
– Pillanatnyilag közéjük tartozol, úgyhogy felesleges hálálkodni. Hol akarod letenni ezt az izét?
– Az északi legelőn, az unokatestvérem, Aidan háza mellett. Már elkezdték lehajtani a teheneket, mert kényszerleszállást kell majd végrehajtanom.
– Kényszerleszállást? – száradt ki hirtelen Eve szája. – Nem tetszik ez a szó.
– Az egész nem fog tetszeni, de hamar túl leszünk rajta.
– Nem szeretem együtt hallani a gyors, a kényszer és a leszállás szavakat.
– Becsatoljuk magunkat. C
