EPILÓGUSEve megállt a pincelejárat ajtaja előtt, a nedves, hűvös levegőben.
– Én irányítok – mondta Roarke-nak. – Amikor átadom neked, akkor azt csinálsz, amit akarsz, de én irányítok.
– Elég sokszor láttalak már a tükör mögül, hogy tudjam, hogy megy ez. – Roarke visszaöltözött a saját ruháiba, az egyik szeme bekékült, az állán lila folt maradt egy ütés után.
A bordája majd’ megölte. Mégis sötét elégtétellel töltötte el a fájdalom.
– Nézd, én már megkaptam, amire vágytam, szóval, ha inkább Peabodyt vinnéd be…
– Nem én vagyok a kalapács – rázta meg a fejét Peabody, immár kötény nélkül. – Hanem te. Ahogy verekedett veled… Valószínűleg ennél jobbat is tud, de egyszerűen nem tudott uralkodni magán. És ott lent sem fog tudni.
– Ez így van.
– Visszamegyek a konyhába. Le fogtok maradni a k
