– Nem hiszem, hogy tudnánk aludni előtte.
– Fáradt vagy.
– Fáradt vagyok – fúrta az orrát a nyakába Roarke. – De van más mód is a test és a lélek felfrissítésére. – Finoman végighúzta a fogait a nő állcsontján. – Egész nap rád vágytam. Hogy elvesszek benned. Engedd meg – mondta, mielőtt a száját Eve szájára tapasztotta volna, mint aki már szomjazta a csókot.
Hol rejtőzött ez a fáradtság és a stressz közepette? – töprengett Eve. Hol rejtegette ezt a vágyat, ami most feltört belőle és perzselően átragadt rá?
Szembefordult vele, hogy átölelje, hogy felkínálja magát, hogy magába fogadja, aztán hátrahőkölt.
– Jézusom, rugós pengék vannak a karomon!
– Akkor csak óvatosan – csúsztatta be a két kezét a pólója alá Roarke, és a tenyerébe fogta a mellét. – Le ne döfj.
Eve-nek már az érintésétő
