1.
Nehéz, párás levegő terjengett a torkolat fáklya tompa fényével világítot barlangjában. Zaafiel kezébe vette a kis faasztalon hagyott levelet.
„Elhoztam Uriel úrfit, felláncoltam, bár nem igazán tudott mozogni, de a tompító tetőzése után, minden újrakezdődik, míg ki nem ürül a szervezetéből. Visszamentem fertőtlenítőszerért, mert csak kötszer van. Sámson”
‒ A FRANCBA! – kiáltott fel összegyűrve kezeibe a papírt, majd a falra láncolt eszméletlen Urielre nézett – Nem tudom, haragudjak e rád, mert elvetted a legjobb barátom életét? Nem vigyáztál a húgaidra... Tamara valószínűleg árulónak hisz, Lia, meg... – Zaafiel fáradtan ült le. A kislány végre utolérte és csodálkozva nézett a falra láncolt, véres férfire.
‒ Miért van a papa megláncolva? Valami rosszat tett? – kérdezte halkan, a
