HARMINCKETTŐJacob
Holnap lesz a bemutató, és azt sem tudom, élek-e még az idegességtől. Ezek a srácok annyira keményen dolgoztak, ehhez képest nem vagyok biztos benne, hogy nem lesz nagy lebőgés az egész. De ma este ez már nem is igazán érdekel. Miután ma láttam őket, világossá vált, hogy mindez nem számít. Számukra ez tényleg a színjátszás iránti szeretetről szól, én pedig csak remélhetem, hogy saját magamban is felfedezem ezt a fajta örömöt, amikor majd legközelebb kamera elé állok.
Üzenetet jelezve megrezzen a telefonom, és felkapom.
Catherine: Szia! Meg akartam mutatni a képet, amit használni fogunk. Komolyan fantasztikus lett!
A fotó megjelenik a képernyőn, én pedig akaratlanul is elmosolyodom. Fogalmam sem volt, hogy akkor is fotóztak, amikor Brenna és én nem figyeltünk – és tess
