HARMINCNÉGYJacob
Rohadtul elegem van ebből az egészből! Már négyszer újravettük ezt a jelenetet, és még mindig nem jó. Fáradt vagyok, dühös, és csak Brennára tudok gondolni, meg arra, ahogy elváltunk egymástól.
A hangpostán hagyott üzenete ott visszhangzik a fejemben, de még nem állok készen arra, hogy beszéljek vele. Nem tudhatom, nem azért hívott-e, hogy megmondja, tényleg komolyan gondolta, amit kettőnkkel kapcsolatban mondott, és hogy mindennek vége köztünk. Nekem viszont muszáj lenne ide koncentrálnom, hogy ma teljesíteni tudjak, de nyilvánvalóan képtelen vagyok rá.
– És ennyi! – kiáltja Noah, és hozzám lép. – Jacob, tudom, hogy fejben teljesen máshol jársz, de muszáj lenne koncentrálnod, hogy fel tudjuk venni ezt a jelenetet. Meg tudsz csinálni nekem egy felvételt rendesen? Van an
