HARMINCHÉTJacob
– Csak egy kicsit tarts még ki, Jessica! Útban van a segítség – mondom, és kicsit magasabbra emelem a karomban. Órák óta gyaloglunk már, és az imént kiszúrtunk két fejünk fölött köröző helikoptert. Úgyhogy gyorsabb tempóra kapcsoltunk, nehogy elszalasszuk őket. A pilótáink szerint a helikopterek azért köröznek ott, mert találtak egy elég nagy tisztást, ahol le tudnának szállni.
Jessica feje oldalra csuklik, és most még sápadtabb, mint eddig.
– Hogy van? – kérdezi Elliot. Ő vitte Jessicát az elmúlt egy órában. Jose, a másodpilóta túlságosan megsérült ahhoz, hogy ő is segíthessen, így mi ketten adogattuk egymásnak Jessicát, hogy legyen időnk valamennyire visszanyerni az erőnket.
– Jól. Igaz, Jessica? – kérdezem.
Kinyitja a szemét, és bólint.
– Rendben leszek.
Lecsukódi
