HUSZONNÉGYJacob
– Mi a baj? – kérdi Sydney, miközben letelepedik mellém az asztalhoz.
– Hümm?
– Nem vagy önmagad ma este.
Csak tologatom az ételt a tányéron, és Brenna jár az eszemben. A gyerekei nélkül töltött hétvégéje óta alig találtunk egymásra időt. Tegnapelőtt este megint találkoztunk a pataknál. Nem volt sok ideje, úgyhogy csak ültünk ott, beszélgettünk, nevettünk és hülyéskedtünk.
Egyfolytában csak utána sóvárgok. Ez nem normális, és az érzéseim kezdenek komolyan megrémíteni.
De tegnapelőtt, amikor hazakísértem, mintha megváltozott volna valami. A kifogások, hogy miért is nem működhet a dolog kettőnk közt, lassanként semmivé foszlottak. Megláttam egy esélyt, amiről azt hittem, hogy számomra sosem válhat elérhetővé, és ez teljesen bezsongatott.
Már csak három hónapom maradt h
