HUSZONHATJacob
Az oldalamra fordulok, és belélegzem azt a meleg almaillatot, ami Brenna sajátja. Helyezkedik kicsit álmában, még mélyebbre fészkeli magát az ölelésembe, én pedig a hajába fúrom az orrom.
Megfogadtam, hogy pont ez az, amire soha nem fogok vágyni: az ilyen ébredésekre. Egy hazug idióta voltam. Fogalmam sincs, hogy leszek képes feladni mindezt.
Brenna most megint mocorogni kezd, és kicsivel hátrább gördül, hogy felnézhessen rám.
– Szia!
– Szia!
Lágyan elmosolyodik.
– Hogy aludtál?
Ez volt az egyik legjobb éjszakám, amióta itt vagyok. Nem fújt ágakat a szél az ablakomnak, és nem halt le a légkondi az éjszaka kellős közepén, mert a generátorból kifogyott a benzin, így nem is izzadtam szét az ágyneműt.
– Jól. És te?
Az arcomhoz emeli a kezét, és a körmét finoman végigfu
