TIZENNÉGYJacob
– Jól van, mindenki! – tapsolok egy nagyot, mire a gyerekek abbahagyják a zsivalygást. – Nagyszerű munkát végeztetek ma. Néhányotokba igen sok tehetség szorult, és alig várom, hogy holnap kihirdethessem a szereposztást.
Mind hatalmas mosollyal az arcukon tekintgetnek körbe.
Egy kéz a levegőbe lendül.
– Igen, Clarissa?
– Lehet már tudni, kik kapták a főszerepeket?
– Igen – mondom, aztán elhallgatok. A szavaimra megint nagy mozgolódás támad. – De nem fogom most elmondani.
Hatalmas sóhaj söpör végig a színháztermen, és alig bírom elfojtani a feltörő nevetésemet. Már értem, miért nyergelt át Noah a színészetről a rendezésre. Ez roppant szórakoztató.
– Most nyomás haza, mindenki, és ha szeretnétek, lapozzátok át még egyszer a szövegkönyvet, jól jöhet még a felkészülés, ha
