VI. FEJEZET
Talán már egy hónap is eltelt az után az izgalmas éjszaka után, amikor Fábián Miklós együtt üldögélt Törtely Annával, a divatos margitszigeti uzsonnázóhelyen.
Közömbösen beszélgettek közömbös dolgokról. Pedig már úgy látszott, hogy mostanában megindul közöttük valami bensőségesebb közeledés-féle.
Az egészből annyi volt igaz, hogy Fábián újra fellángolt, anélkül, hogy Anna bármilyen jelét adta volna annak, hogy kilép abból az izolált, hűvös visszavonultságból, amelybe magát a férfi minden bizalmasabb lépése elől, már eleve elsáncolta.
– Olyan mint a mesebeli tündér – gondolta Fábián, mialatt feketéjét kavargatta – a külseje forró élettől sugárzó, belül pedig jéghideg… Nem érez, nincs talán szíve.
– Tegnap beszéltem Sándorral. Úgy látom, hamarosan elkészül az expedíció. Meg
