V. FEJEZET
Az obszervatórium kupolája nesztelenül szétvált és a hatalmas teleszkóp az égboltozat felé fordult…
Egyetlen felhő sem mutatkozott az égen. A ragyogó félhold elhomályosította a csillagokat. Antal gyakorlott kézzel beigazította a távcsövet. Fábián Miklós egy pillantást vetett a villanyórára.
– Még félóra hiányzik éjfélig – mormogta és a teleszkóphoz lépett.
Számtalanszor vizsgálta a holdat, de ilyen csodálatosnak még sohasem látta az ezüstfényű égitestet… A hold megvilágított felén fekete árnyékot vetve rajzolódtak ki a Kopernikus-kráter kör alakú sziklafalai és az Appenineknek nevezett hegyvonulat fehéren villogó csúcsai, mély szakadékai és lépcsőzetes fennsíkjai… A csillagász név szerint ismerte a hatalmas krátereket, amelyek Ptolomeus, Clavius, Tycho de Brache, Curtius, Ne
