IX. FEJEZET
A hajladozó bokrok közül különös, elképzelhetetlenül furcsa és félelmetes lény bukkant ki, amelyet száz és száz másik követett. A kis expedíció tagjai bénultan álltak, az ijedtség valósággal megdermesztette őket. Álmukban sem láttak még hasonló szörnyeteget. Óriási, dülledt szemű páncélos rovarok nyomultak minden oldalról feléjük…
– Hangyák! – kiáltotta a geológus rémülten.
Az ijesztő lények valóban hangyákra emlékeztettek volna mindenkit. De szörnyűek voltak! Szörnyetegek! Vörös kitinpáncéllal borított testük egy részét csapzott, durva, vörhenyes szőrzet borította. Hosszú, kampós lábuk ütemesen mozgott, mint a tovagördülő harckocsik láncai.
– Eleven tankok… – gondolta a csillagász és Annára pillantott. A leány remegve kapaszkodott a karjába és arca falfehér volt.
Az orvos
