X. FEJEZET
Zajongó, hangosan beszélgető Mars-emberek gyűrűje fogta körül az éter vándorait. A csodálkozó felkiáltásokból a mérnök és társai megértették, hogy a Mars-lakók csodálkozása nem kisebb, mint az övék. A lépcsőn már tolongani kezdtek a Mars-emberek. Mindenki látni és hallani akarta a Föld-lakókat. Némelyek egészen közelükbe furakodtak, egyikük-másikuk arra merészkedett, hogy kinyújtott kézzel megérintse őket. Különösen Annának akadt sok bámulója, akinek erőteljes viruló barna szépsége szöges ellentétben volt azokkal a halvány lényekkel, akik a Mars-beli nők lehettek. (Mert bizonyára azok voltak, azt mindnyájan rögtön látták.) Apró, hófehér bőrű, nagyon finom teremtések voltak ezek a Mars-nők, ezüstös lila hajjal. A régi japán selyemfestmények sápadt babáira emlékeztettek, akik úgy
