XVIII. FEJEZET
Egypár unalmas és eseménytelen nap következett. Úgynevezett viharelőtti csend volt, de azért a levegő megtelt feszültséggel. A geológus többször kifejezést adott annak a véleményének, hogy az ő felfogása szerint küszöbön vannak a döntő események. Hogy mit értett ez alatt, azt maga sem tudta volna megmondani.
– A tanár úr így akarja tartani bennünk a lelket – mondogatta a műszerész, akit nem egykönnyen lehetett a sodrából kihozni. Amióta a Mars-beliek a műterembe cipelték az űrhajót, a szegény Kovács unalmában nem tudott mit csinálni. Ide-oda ténfergett a Sym-palota és a laboratórium között, reménykedve, hogy egyszer majd beteheti oda is a lábát. Az utóbbi napokban összebarátkozott Aliwarával, Török munkatársával és őrével.
Aliwarát különös módon vesztegette meg… Cigarettá
