XX. FEJEZET
Hárman ültek a széles ablak előtt a csendes alkonyati órában: Lytilla, Aita és Anna. A halvány Mars-nap késő sugarai rozsdavörös fénnyel sugározták be a szobát és a fehér szőnyegek egyszerre rózsaszínűvé változtak.
Lytilla a heverőn feküdt és egy legyezővel játszott, amely apró, színes madártollakból volt összerakva. Anna mellette üldögélt és összekulcsolt kezét ölébe eresztette. Arca aggodalmas volt és szomorú.
Aita a szoba hátterében, a kerek falitükör előtt állt és azzal foglalatoskodott, hogy a rádión egy földi állomást elfogjon. Annának akart kedveskedni vele, mert mindent elkövetett, hogy felvidítsa a földi leányt, de sikertelenül.
Lytilla nem vette le szemét Annáról, akit nagyon szépnek talált az általa küldött szivárványszínű ruhában.
– Szebb vagy, mint mi mindnyáj
