A párbajnak hamarosan híre ment a színházban és az iskolában, pedig Fábián egyetlen árva szót sem szólt az egészről. Füzessy fecsegett szokása szerint, persze a saját javára kiszínezve a történteket.
Az iskolában csendesen teltek a napok és hetek. Az őszi napfény beragyogott a magas ablakokon és megvilágította a freskót, amely a tágas tanterem egyik falát díszítette. Szabados tanár úr órái alatt a freskó különös szerephez jutott. A versmondó növendékek a festmény előtt álltak fel. Fábián önkéntelenül is összehasonlította arcukat a freskó főalakjainak arcvonásaival. Úgy találta, hogy Éva és az egyik fehér ruhás nőalak arca sok mindenben hasonló. Ez a megállapítás örömmel töltötte el, mert az örök nőiesség és ártatlanság varázsát látta mindkét arcon.
Szabados tanár úr már csaknem két hete
