Fábián azt hitte, hogy elsőnek érkezik a vívóterembe, de csalódott. A segédei és az ősz maestro már várták. A másik segéd – egy cingár emberke – patikus volt.
– Derékig levetkőzni, bandázsokat felvenni! – mondta a vívómester zord arccal. – János majd segíteni!
A János névre hallgató, tagbaszakadt egyén rozmárszerű jelenség volt. Félelmetes torzonborz bajuszát apró, jóindulatú szeme enyhítette. Keveset beszélt, abból sem lehetett sokat érteni.
– Bandázs nélkül nem lehet verekedni – mormogta, és szorgalmasan bontogatta a sötét pólyákat.
Fábián nem merte magát megnézni a tükörben, de azt mindenesetre megállapította, hogy alig tud mozogni. Kissé elfogódottan lépett a vívóterembe. A maestro éppen kardokat válogatott. A fényes pengék megcsörrentek az asztalon. Az orvos is megjelent egy bolon
