Másnap reggel csakugyan beállítottak a segédek. Az egyik – egy fiatal újságíró – Szalay Gusztáv néven mutatkozott be. A másik látogató epizodista volt a színháznál, most azonban ő vitte a szót:
– Madarassy László vagyok – mondta. – Fábián urat keressük. Ő már tudja, hogy miért.
Fábián mama, a sovány pápaszemes asszony lelkendezve nyitott be fia szobájába.
– Két úr van itt… Alkalmasint a színháztól jöttek.
– Nyugodjék meg, mama – mondta Fábián rekedten. – Majd én beszélek az urakkal.
A diskurzus az előszobában zajlott le:
– Füzessy rendező úr megbízásából jövünk – szólalt meg az apaszínész azon a hangon, amelyet olyan gyakran alkalmazott a helsingöri várban mint az öreg Hamlet szelleme.
Fábián gépiesen bólintott:
– Rendben van, uraim. Még ma kijelölöm a segédeimet. Hol és mikor talá
