Éva másnap kisírt szemmel ment be az iskolába. Fábián megszólította a szünetben:
– Mi baja van? Sohasem láttam még ilyennek?
Szó szót követett és Éva végül mindent elmondott. A fiú már az első napon megnyerte a bizalmát és örült, hogy valakinek kiönthette a szívét.
– A legokosabb volna, ha mindent elmondana a nagybátyjának – ajánlotta Fábián.
– Nem! – tiltakozott Éva ijedten. – Az egész család ellenezte, hogy színésznő legyek. Nem akarom már az első hónapban igazolni aggodalmukat.
Délben együtt mentek haza, gyalogosan. Éva a Városliget közelében lakott a szüleinél. Az út mégsem volt hosszú, Éva legalábbis nem találta annak. A fiú egész idő alatt beszélt, fiatalos tűzzel, lelkesedéssel. Halvány arca kipirult, miközben buzgón magyarázott. Éva bár felfigyelt egy-egy ismerős névre, de ham
