Éva már három hete járt a színészképző iskolába és mindinkább megszokta az új környezetet. Rendkívül élvezte Szabados óráit és a statisztálást is megszerette. A színészi elhivatottság érzése egyre inkább tudatossá vált benne. Az összes színházi munkatársára bizalommal nézett, egészen addig amíg Füzessy Zoltánnal nem találkozott. Füzessy segédrendező volt és kis szobája volt a színház harmadik emeletén. A szűk helyiséget egy vörös huzatos lámpa bágyadt fénye világította meg. Amolyan „hangulatvilágítás” volt. A falakat rossz reprodukciók borították. A lámpa kis asztalkán állt, mellette egy likőrös üveg, néhány pohár, egy ócska virágváza és néhány csomag bolgár cigaretta. Így festett Füzessy fellegvára, amelyről számos mendemonda keringett a színházban. Lehet, hogy a fele sem volt igaz. Az az
