A tizedik próbán már mutatkozni kezdtek a biztos és reménytelen bukás jelei. A szereplők persze ebből nem vettek észre semmit, mert valamennyien bíztak saját tehetségükben. Füzessy sem látta, ő csak Évával törődött. A lány akármit mondott és akárhogy játszott, neki tetszett. Néhány találó rendezői utasítás bizonyára sokat segített volna, de Füzessy képtelen volt ilyesmire. A bemutató napja pedig vészesen közeledett. Az utolsó héten a Baross-grillbe vitte a lányt. Egész idő alatt szerényen és tartózkodóan viselkedett és Éva csodálkozott a legjobban, hogy a fiú csak most akart vele a színházon kívül is találkozni. Kellemes sarokasztalt kaptak a mulatóban, ahonnan jól hallották a zenét, mégis aránylag zavartalanul beszélgethettek. Füzessy minduntalan hozzáért térdével a lány térdéhez.
– Olya
