A harmadik csengetés is elhangzott és Éva szíve a torkában dobogott.
Egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, azután elindult a színpad felé. Gépiesen ment, szinte félálomban. Arca égett a smink alatt, homlokát kiverte a verejték. – Ez volna a lámpaláz?… – kérdezte magában.
A kulisszák mögött félhomály volt, csak az ügyelői pult felett égett egy kis lámpa. Az előadás szereplői kis csoportba verődve beszélgettek. Egyik-másik fojtottan vihogott.
– Talán rajtam nevetnek? – gondolta Éva hirtelen ijedtséggel.
A következő pillanatban már elvetette ezt a gondolatot. Biztosan vicceket mesélnek egymásnak. A színházakban már ez így szokás… Senki sem akarja elárulni idegességét…
Éva végignézett a festett arcú embereken. A fő inkvizítor az ügyelővel diskurált, míg a dauphin savanyú cukorral kínálg
