Újabb darabok és újabb szerepek következtek. Egy fiatal, tehetséges író társadalmi színművet nyújtott be a színháznak, azzal a kéréssel, hogy a női főszerepet Bán Évára bízza az igazgatóság.
A darab kitűnő volt, ezt Balogh Sándor első olvasásra megállapította. Másnap hívatta Évát. Hosszasan beszélgettek, és a következő héten már próbálták is a darabot. Az újdonságot maga az igazgató rendezte. A színészek mindig nagyon élvezték a rendezéseit. Balogh olyan semmitmondó arccal ődöngött a rendezői híd közelében, mintha ötig sem tudna számolni. Látszólag alig figyelt a próbára, aztán néha egészen váratlanul felrohant a színpadra és haragosan esett neki egyik-másik színésznek:
– Kérem, hogy gondolja ezt?… Ön most egy szerelmes színész! Az életben is így ölelgeti a nőket? Nincs egy őszinte hangj
