A nyár gyorsan elmúlt… Néhány verőfényes, meleg nap a Duna mellett, aztán újra beköszöntött az ősz, sárguló pasztelles színeivel és az elmaradhatatlan reggeli köddel.
Éva dobogó szívvel ment az első olvasópróbára. A szerepét már tudta, de ezt nem árulta el senkinek, még Tardynak sem.
Az egyik szünetben éppen be akart lépni a nyitott ajtón a zsúfolt színész társalgóba, amikor váratlanul meghallotta a nevét említeni. Egy ismert, de annál tehetségtelenebb drámai színésznő gúnyos hangon tette hozzá:
– Vajon honnan hozták ezt a békát?
– Tatár kegyelmes úr unokahúga – világosította fel egy férfihang.
– Ez a mese – gúnyolódott a színésznő. – A kegyelmesnek bizonyára sok hasonló unokahúga van! Akik éppen olyan tehetségtelenek, mint ő!
Hangos nevetés nyugtázta az elcsépelt szellemességet.
Év
