Hónapok teltek el. A Színészképző Iskola évzáró vizsgára készülődött. Éva nem tudta elfelejteni Fábián Miklóst, a fiú emléke árnyékként kísérte. A munkában keresett feledést. Lassanként irigyei is elismerték, hogy ő az iskola legszorgalmasabb növendéke, akinek volt bátorsága és kitartása ahhoz, hogy színházi sikere után is folytassa tanulmányait.
A vizsgaelőadás keretében a színésznövendékek részleteket akartak bemutatni Shakespeare „Romeo és Júlia” című szomorújátékából. Júlia szerepét Éva kapta, aki órákat töltött el a tükör előtt, hogy arcát és mozdulatait tanulmányozhassa míg a csodálatos szöveg átjárja szívét és lelkét. Ideális Júlia volt: kék szeme, szőke haja és karcsú alakja félig meddig predesztinálták számára a sikert. Már az első jelmezes próbával viharos tetszést aratott.
Elj
