Két hét telt el. A színház új szenzációval szolgált, ha nem is a legörvendetesebbel. Füzessy visszatért régi munkahelyére, sőt önálló rendezést is kapott. Sokan érthetetlennek tartották Balogh Sándor engedékenységét, de bírálni senki sem merte. Füzessy még mindig a régi volt, csak bajusza lett tekintélyesebb és viselkedése nagyképűbb. Magánszínházi szereplését kalandként emlegette, de nem mulasztotta el, hogy „bravúros” rendezéseiről ne meséljen kollégáinak.
– Most aztán becsukhatják azt a butikot! Nélkülem nem sokra mennek, annyi bizonyos! – mondogatta.
Önérzetét mélyen sértette, hogy Éva nem állt vele szóba.
– Én csináltam belőle színésznőt – hangoztatta rezignáltan. – Bár ne tettem volna!
Szokott alattomos módján bosszútervet kovácsolt, és egy délelőtt elérkezettnek látta az időt, h
