– Szegény papa – mondta Éva, mikor délután a cukrászdában ült vőlegényével. – Látod igazam volt: az a mániája, hogy nagy színész veszett el benne.
Várady a vállát vonogatta.
– Az ellenkezőjét úgysem tudjuk bebizonyítani. – Hirtelen felcsillant a szeme. – Azaz volna egy mód…
– Nos?
– Ha például ma este nem jönne el az egyik szereplő, akkor az öreg beugorhatna helyette a szerepbe.
– A gondolat kitűnő – mondta Éva –, de miután a szereplők pontosan eljönnek…
– Az nem olyan biztos – vágott közbe Várady élénken –, nekem máris van egy tervem. Hallgass ide!… – A fiatalember beszélni kezdett és Éva feszült figyelemmel hallgatta…
*
Molnár Pál kegyetlenül rossz színész volt, de volt egy igen nagy erénye: a pontosság. Az első csöngetés előtt fél órával már ott volt a színházban és a második cs
