Éva félszemmel az apjára sandított, amikor az öregúr öltözködni kezdett, hogy elmenjen az esti előadásra.
– Te papa – mondta hirtelen. – Te azt mondtad nekem, hogy az egész Hamletet kívülről tudod. – Így van ez?
– Természetesen – válaszolta Nagy Mihály, miközben megkötötte a tükör előtt kopott nyakkendőjét. – Úgy van, ahogy mondtam… Az egész szöveget tudom, és már csupán megszokásból nyitom ki a súgókönyvet. Fejből is végigsúghatnám az egész darabot.
– Hiszen ez nagyszerű – lelkesedett Éva. – Eszerint elképzelhető, hogy szükség esetén eljátszhatnod akármelyik szerepet…
– Hogy érted ezt?
– Például, ha az egyik színész megbetegedne – válaszolta Éva. – Az ilyesmi elvégre bármikor megtörténhetik… vagy nem?
Nagy Mihály vállat vont.
– Minden megtörténhet, de rendszerint kéznél van mindig
