Molnár elvégezte a szerepét és megindult kifelé a színpadról. A reflektor úgy kísérte útján, mint valami fényből és színből szőtt eleven uszály. Aztán hirtelen eltűnt a fény. Molnár is ott állt a sötétben a díszletezők között. Hatalmas kéz nyúlt feléje. Értelmetlenül bámult a nyitott tenyérre… Most felismerte a félhomályban a színpadmester bajuszos ábrázatát.
– Mit akar tőlem? – kérdezte Molnár.
– A tízest, amit ígérni tetszett – hangzott a nyugodt válasz.
A színész fogcsikorgatva nyúlt a zsebébe, kihalászott onnan egy gyűrött bankjegyet és átnyújtotta a színpadmesternek.
*
Az első felvonás véget ért. A függöny összecsapódott és felzúgott a taps. Várady udvariasságból a többi szereplőt is a függöny elé vitte, pedig a taps egyedül neki szólt. Mindenki tudta ezt a színházban. Nagy Mihál
