Lona kerülte Howardot. Úgy intézte a dolgot, hogy sohase lehessen egyedül a fiatalemberrel… Howard nem is erőszakoskodott. Türelmesen várt…
A próbák gyönyörűen haladtak. A szereplők úgy megtanulták a szöveget, hogy ha álmukból felriasztotta volna őket valaki, akkor is le tudták volna darálni.
– Mára befejeztük! – kiáltotta Lona jókedvűen.
– Sietnem kell! Mindjárt negyed hat és a nyomda hatkor már bezár… Viszontlátásra gyerekek!
Lona mindenkitől elbúcsúzott. Howard csendesen állt és egyetlen szót se szólt arról, hogy szeretné elkísérni a lányt…
– Maga itt marad még? – kérdezte Lona a fiatalembert.
– Igen… nem… nem tudom. Én is megyek, mert még dolgom van a birtokon.
– Hát akkor kísérjen el! – mondta Lona elfogulatlanul. – A keresztútig együtt mehetünk.
Howard és Lona elindultak. A t
