Felvirradt a sorsdöntő péntek. Else Müller kisasszonyon nem látszott, hogy valami nyugtalanítaná… Kedvesen üdvözölte kollégáit és munkához látott. Szorgalmasan dolgozott egész délelőtt. Látszólag észre sem vette, hogy szobája előtt mindig ül valaki, és hogy sohasem kereste gróf Schwerint annyi koldus, könyvügynök és egyéb léhűtő, mint ezen a napon… Nem csodálkozott, mikor íróasztalán egy lezárt borítékot talált címzés nélkül… Szép kis arcáról akkor sem tűnt el a mosoly, mikor a borítékot kibontotta és látta, hogy a saját írógépével írtak számára üzenetet… „Mikor kijön az irodából, gyalog megy végig az utcán… A hetes számú ház átjáróház. Átmegy rajta és azonnal felül az ott várakozó autóba.”
Csengett a telefon. A száraz üzleti beszélgetés semmit sem árulhatott el a figyelőnek… Csak Günther
