„Célok nélkül semmit sem ér a létezés. Végrehajthatod akár a világ legnagyobb tettét is, a tennivaló akkor sem fog elfogyni.”
Részlet Toguma nagykirály
egyik feljegyzett uralkodói beszédéből
Sötétség. Nyirkosság. Furcsa, kopogó hangok, aztán újra csak nedvesség. Egy távoli sóhajtás. Majd egy közelebbről. Még mindig sötétség. Éles, szúró érzés, aztán hirtelen világosság.
Zefir résnyire nyitotta szemét, de egyből meg is bánta, ahogy a beszűrődő fény belevájta karmait látásába. Egész testében reszketett a fájdalomtól, amely leginkább a bordái felől jelentkezett.
Kellett egy kis idő, mire annyira össze tudta szedni magát, hogy felüljön. Ki tudja, mennyi ideje van ezen a kopár helyen. Az egyetlen fényforrás egy több méter magasan levő kicsi ablak volt, amelyet vaskos rácsok borítottak. Amí
