HAZEL
Vernazza, napjainkban
Túl korán keltem az elmúlt napokhoz képest. Általában az élethez sem volt kedvem, ezért visszahúzott az ágy, és tíz előtt nem voltam hajlandó megmozdulni.
A nap is felkelőben volt, az első sugarai megvilágították a szemközti dombokat, de ahogy a teraszra léptem, összébb húztam magamon a köntöst, amit a hálóingre vettem fel. Nem esett jól a hideg, a távolban gomolygó felhők pedig eső közeledtét jelezték. Két tenyerembe fogtam a bögrémet, amelyben kávé gőzölgött és nagyot kortyoltam bele. Élveztem, ahogy egy kicsit átmelegít a forró ital. Annalouisa még aludt, próbáltam hangtalanul mozogni, hogy ne keltsem fel. A kiborulásom óta kicsit könnyebb lett a súly, ami a lelkemen függeszkedett, és már nem éreztem, hogy ki akar szakítani a testemből. Hihetetlen, hogy eg
