HAZEL
Detroit, hónapokkal korábban
Berohantam a bár mosdójába, hogy összeszedjem magam. Lenéztem a remegő kezemre, és ökölbe szorítottam, szorosan a testem mellett tartva.
Nem borulhatok ki!
Nem… Borulhatok… Ki! – ismételtem magamban.
Ő volt az! Megismertem. A férfi, aki leszólított aznap este, amikor megismertem Dariót. Anthony! Villant be a neve.
Próbáltam mélyeket lélegezni és az összekuszálódott gondolataimat némiképp rendezni. Túl nagy volt a fülemben a zúgás, alig bírtam elviselni.
Ha ez a férfi itt van, akkor talán Dario is megjelenhet. Ha pedig így lesz… adhatnék neki valami jelet. Talán emlékezne rám és tudná, hogy kinek a húga vagyok. Sam valószínűleg szoros kapcsolatban állt vele. És akkor… talán ő megmenthetne engem!
Remény! Remény! Remény! – kalapácsolt a szó a fejembe
