HAZEL
Vernazza, napjainkban
Megálltam a Blue Marin Bar bejárata előtt, és vettem egy mély levegőt. Tegnap odáig ragadtattam magam, miközben egy új életről álmodoztam, hogy megkérdeztem a kertben ténykedő Enzót, hogy nem ismer-e valakit a faluban, akinek munkaerőre van szüksége. Ő pedig hunyorgott, majd két pislogás után azt mondta:
– Segítek neked munkát találni, ha azt szeretnéd.
Nem hittem, hogy ilyen gyorsan fog menni… De talán jobb, hogy így alakult, és hogy ilyen hirtelen kellett belevágnom, mert nem agyaltam túl a dolgokat. Mégis, itt állva a kék ponyva alatt, a kis faasztalok mellett, bámulva a régi lakóépület földszintjét díszítő faajtót, inamba szállt a bátorságom.
Menni fog? Vagy csak, mint egy fuldokló az utolsó lélegzetvételre készülök? Vagy már a felszínen vagyok és túlél
