Hosszan nézett a szemembe, és azt mondta:
– Molto di più – mondta, majd halkan lefordította, ahogy a borosüveghez nyúlt, és tölteni kezdett a poharamba. – Sokkal több…
Kicsit zavarba jöttem és lesütöttem a szemem.
– Buona sera! – hallottuk a távolból, ahogy ránk köszönt valaki.
– Jó estét? – kérdeztem Enzóra nézve, aki megvonta a vállát.
– Délután háromtól már így köszönünk. – Majd felpattant, és a közeledő ősz szakállú férfi felé igyekezett. Széttárta a karját, és így szólt: – Ah, eccolo, Ciak! – Majd megölelték egymást, és együtt jöttek felém, egy ideig hadarva kommunikáltak olaszul, aztán angolra váltottak a közelemben. – Íme, itt van, Ciak!
– Szépséges hölgyem – lépett oda hozzám az idősebb férfi, hogy megfogja a kezem. Kicsit érezhető volt az akcentus az angoljában, de nagyra ér
